Ötödik Fejezet

Sziasztok,
megérkeztem újra, és részt is hoztam. Megjött a nyár, kánikula, mi már nem tanulunk, csak a strandon vagyunk a sulival. A ballagás szombaton lesz, szóval két nap múlva minden kiderül, de van egy olyan érzésem, hogy negatív élményem lesz ezzel kapcsolatban. Ma nagyon jó napom volt, olyan igazi, boldog nap a barátaimmal, a haverjaimmal. Jó olvasást, kérlek titeket, kommenteljetek! :)

Reggel egyedül mentem suliba. Úgy vagyok vele, hogy mivel alapjában véve későn kelek, kell egy kis idő, míg valahogy beáll az agyam. Ez pedig a reggeli séta időtartamának felel meg. 

Félkómásan felvettem az egyik térdnadrágomat, mert valami olyasmi rémlett, hogy kezdődik a jóidő, meg felhúztam egy fehér, feliratos pólót. Egészen eltaláltam a színeket, a zöld kockás nadrághoz valahogy ment a felső. Alíz már megdicsért volna, jutott eszembe. 

A kosárlabdámat, amit amúgy szoktam vinni a suliba, egy nejlon szatyorba raktam, mert nem volt kedvem vinni, majd fél nyolc körül elindultam. Kínosan vigyáztam rá, hogy nehogy összefussak valakivel, aki ezen a környéken lakik. A reggelek ugyanis az enyémek voltak. Régebben Alíz elé mentem, de csak egy darabig, mert két irányban laktunk, de mivel ő már nem itt él, és busszal jár be, azért ez megszakadt. 

Mire az iskola környékére értem, a környező parklóhelyek tele voltak olyan szülőkkel, akik még a nyolcadikos gyereket is kocsival hordják. Átgázoltam a szülőktől búcsúzó kicsiken, egészen fel a termünkig, ahol még csak a lányok voltak bent. Egy olyan "menjetek a francba" mosollyal köszöntöttem őket, majd lehuppantam a helyemre, és nagy unalmamban elővettem a bioszkönyvem, hátha a Borka feleltetni akar. Persze, csak elterelés volt, és csak tettettem, hogy figyelek az anyagra.

Háromnegyedkor megérkezett a tizedikesek sleppje: Gergő és Attila a barátnőikhez jöttek, Petrához és Andihoz. A könyvem mögül néztem őket, lopva és abban reménykedtem, hogy Alíz visszajön ide gimibe, és akkor két évig én is járkálhatok le a termükbe. Hihetetlenül irigyeltem a két srácot, ilyenkor, reggel. Nevettek, jól érezték magukat, bezzeg a csaj, akivel én lennék így, ötven kilométerre volt éppen akkor.

Szerencsére nem maradtak sokáig, bejött a matektanár, és kiküldte őket, aztán visszament a tanáriba a cuccáért. Lassan érkeztek a többiek is, Kiki például ötvenegykor lépett be, nagyon menőn beállított hajjal. Felzselézte az egészet, a csajok szerint jól áll neki, én nem nyilatkozom, a végén még buzinak néz valaki. Leült mellettem kettővel, a helyére, és az egyik lábát a széken átvetve elkezdett magyarázni a tegnapi teniszmeccsről, amit természetesen néztem, és ő is, méghozzá Alexával. Kettőnk közé nemsokára megérkezett a két lány. Igen, a bajkeverők mellé mindig csajokat raknak, hátha azok javítanak a magatartásunkon. Hát ez nem sokszor jön össze, de legalább megpróbálják. Csak pont rossz lányokat tesznek mellénk: én kaptam Kingát, aki ribanc, és úgy lohol utánam, hogy olyat még egy tinifilmben sem láttam, Kiki pedig Petrát kapta, akivel elég nehéz normálisan beszélgetni, mert fiúkkal szóba sem áll Gergőn kívül, pedig hányszor magyaráztuk el neki, hogy a válasz a "Hogy vagy?"-ra nem megcsalás. Na, mindegy, az ő kapcsolatukon amúgy is el lehetne vitázni, de látszólag jól megvannak, Petra kissé stréber, de szerintem jó fej lenne, ha beszélne, Gergő meg velem van egy szinten körülbelül a társadalmi ranglétrán, meg egész normális. 

Első órán rögtön kezdtünk egy matekkal, méghozzá a testek geometriájával. Hát, én szeretem a geometriát, térben jobban eligazodok, mint a kétdés füzetlapon a számokkal, de ez egészen jól ment előző félévben is, ez hozta fel a jegyem kemény négyesre, amit tavaly még el sem tudtam képzelni. Ahhoz képest lassan telt az óra, mert untam egy kicsit, így azzal szórakoztam, hogy az osztály másik felébe dobáltam a galacsinokat, azok a böszmék meg vissza is dobták, így ők lettek lecseszve, nem is én. Boldogság, hatalom. 

A második óránk biosz volt, ahol Borka ismét Kiki feleltetésével kísérletezett, hátha csak éppen elkapott egy napot, amelyikre tanult. Hát, mellélőtt, Kiki ugyanis profin olvasta le a mellettem ülő Kinga puskáját aki csak azért akar nála bevágódni, mert a haverom. Valami lányos dolog lehet, mindenesetre, Kiki jól járt vele, ismét ötöst kapott, a héten a másodikat.

- Fiam, ha így folytatod, lehetsz ötös év végén. - szólt utána Borka, Kiki meg villantott neki egy ezerwattos mosolyt, és ezzel le is tudtuk a felelést. Aha. Ha nem röhögöm el magam, Borka nem hív ki a táblához, és nem kapok kemény négyest a szuper makogásomra a rekeszizomról.

Az óra további felében az emberi testről tanultunk, azt hiszem a tüdőről, de sok nem maradt meg, annyi szent. Nem akarta feltűnést kelteni az órán, a gondok is csak az ösztönös megjegyzéseimből eredtek - általában. 

A szünetben azonban egy mozdulat, nem több már keltett akkora feltűnést, hogy Kinga hozzám forduljon.

- Kosaraztok? Jövök. - jelentette ki.

Nem bírtam Kingát, mert menőzött a nagy kosártudásával, ami nem állt többől, mint hogy két méterre a palánktól már be tudta dobni. Persze, van aki akár tíz méterről is megcsinálja a csont nélkülit - Alíz - de inkább nem szóltam be neki, csak röhögtem rajta, mert nem akartam háborút.

Kint dobálgattunk, ott volt ő is, inkább fiúk, mint lányok, de mi Kikivel valahogy még így is több figyelmet kaptunk a nagy és pontos dobásokkal. Persze, tudtam én, hogy voltak csajok, akik szerelmesek belém, meg odavannak értem, és őszintén nem akarok bunkó lenni, de nem érdekelnek. Engem egyetlen lány érdekel, és ha ő nincs itt, akkor így jártam.
Csengetés után még dobáltunk pár percet, úgy is tudtam, hogy az angoltanár késni fog. Hát, késett is, kerek negyed órát.
- A mai órán kiegészítő anyagot veszünk, gyerekek. - mondta, mire Kikivel egyszerre horkantunk fel. Minek kell a kiegészítést venni? Alízéknál a fizikatanár úgy oldja meg, hogy aki megtanulja, kaphat rá jó jegyet, de nem kötelező. Mi minek vesszük? - Az angol ünnepekről fogunk beszélgetni, ehhez találok egy ábrát a könyvetekben, a nyolcvanadik oldalon. - közölte, mire mindenki nagyban lapozgatni kezdett. Mellettem Kinga őrült sebességgel nyitotta ki, és olvasta át, hogy úgy tehessen, mint aki művelt, és már előre tudja. - Gábor, olvasd kérlek az elsőt.
- New Year. - kezdte - In Scotland, the people go first footing. They visit friends and take them a piece of coal and a glass of water, as a symbol of good luck in the new year. - fejezte be.
- Nagyszerű. Petra, fordítsd le, kérlek.
- Skóciában az emberek elmennek az első járásra, meglátogatják a barátaikat, adnak nekik egy darab szenet, és egy pohár vizet, mert ez az új évi jószerencse szimbóluma. - közölte, úgy, hogy még én is majdnem hanyatt dőltem. Petra nem volt az a folyamatosan beszélő csaj, így meglepődtem azon az összetett mondaton, amit kiejtett a száján.
- Tökéletes. Következő, Laci. - intett a tanárnő.
- St. Valentine's day. - mondta ki, mire egy pillanatra megfagyott a vér az ereimben. Az óra első fejében, a hülyüléssel együttvéve nagyjából elfelejtettem a nyomoromat, hogy a csaj, aki nekem tetszik, nem szeret, de így a Valentin-nap említésére elő is jött újra. - Valentine is a saint of people in love. They often send each other cards that they not sign.
- Szuper. Ezt gondolom mindenki érti. A hetedikes tankönyvben egyébként ugyanez van bent, de ott bővített változatban, mert az már újradolgozott kiadvány, így nektek nincs meg a másik oldal, amin egyébként egy olyan feladat van, aminek kapcsán nektek kell Valentin-napi képeslapra szövegeket gyűjteni, angolul természetesen. Nos, ezt szóban fogjuk csinálni. Kiki, mondj egyet!
Sosem jöttem rá, miért szívatják a tanárok ezekkel a hülyeségekkel direkt azokat, akik járnak valakivel.
- "I love you"? - kérdezte Kiki, mire az osztály röhögésben tört ki.
- Valami érdekesebbre gondoltam. Laci?
- You captured my heart.
- Ezaz. Így gondoltam. Nem olyan nehéz, gyerekek. Gondolkozzatok például dalszövegekben. Ki ismer sok dalszöveget? Dani! - szólított fel.
Egy pár pillanatig gondolkodtam, elsősorban Alíz nyolcvanas évek beli zenéin, aztán beugrott.
- You can take my breath away.
- Erre gondoltam. Nem kell messzire menni.

Az óra további részében Kinga faggatott, hogy honnan szedtem ezt. Mondtam, hogy van egy lány ismerősöm, aki sokat hallgatja a Top Gun zenéjét, és az egyik számnak majdnem ez a szövege. Erre ő megkérdezte, hogy mi az a Top Gun. Majdnem hanyatt fordultam. Egy klasszikus, alap filmre ezt mondani?
Szünetben bent maradtam az osztályban, de csak miután a többiek elkunyizták a labdámat. Felhúzott lábakkal ültem a széken, és egy Barnitól szerzett szendvicset ettem. Közben mellettem, Kinga helyén Kiki sms-ezett nagy bőszen valakivel.
Nem történt semmi különleges. Gergő eljött Petráért, kézen fogta és megkérdezte, hogy lejön-e vele negyedik óra után kajálni. Petra természetesen igent mondott, aztán eltűntek a folyosón. Szép dolog a szerelem.
Idegesített a tavasz. Körülöttem mindenkinek vagy volt barátnője, vagy reménykedett, vagy szerelmes volt, még Alíz is. Én is, na, csak éppen belé, ő meg másba. És a legdurvább, legelszomorítóbb az volt, hogy ahogy így gondolkodtam azon, amit a srácról mesélt, volt rá esély, hogy összejön neki. Mármint, ha a gyerek a művészeti fesztiválon végig vele volt, vitt neki kaját, meg inni, vele sétált a buszmegállóig... Mármint, én életemben nem kísérnék el egy csajt sem sehova, ha csak nem akarok tőle valamit, vagy nem arra lakok.
Úgyhogy arra jutottam, hogy az élet szívás. Anyám erre azt mondaná, kamaszkor.

Ma csak hat óránk volt, így hamar mehettem haza. Anyu már - vagyis inkább még - otthon volt. Anyu újságíróként dolgozik, övé a közélet rovat a megyei újságban, de néha besegít a kultúrában is, és ír filmkritikákat. Vagyis, azokat én írom, általában átpasszolja, csak annyi kikötése van, hogy friss legyen. Én pedig szívesen megcsinálom neki, elvégre úgyis ismerem az új filmeket.
Ő szívesen veszi a segítségem, én pedig cserébe több zsebpénzt kapok, bár a nevem nem jelenhet meg a cikk alatt, szóval egész Zala megye úgy hiszi, anyám ilyen zseniális.
- Mi volt a suliban? - kérdezte, miközben a laptopján pötyögött.
- Semmi.
- Ezt ismerem. Reggel hatalmas kupit hagytál, rakj rendet. - közölte, én meg inkább nem vitatkoztam vele.
Ahogy felmentem az emeletre, elhaladtam a bátyám szobája mellett. Legszívesebben jól ráijesztettem volna, de eszembe jutott, hogy csak én vagyok ilyenkor még itthon. Ledobtam a táskámat az ágy mellé, és összeszedtem a földre szórt papírdarabokat, meg beágyaztam, és ezzel nagyjából normális állapotba hoztam a helyet.
Bekapcsoltam a gépemet, hogy edzés előtt még megnézzek mondjuk egy sorozatrészt, mert a Trónok harcával eléggé el voltam maradva, pedig szeretem én, csak nincs annyi időm rá, mert van más is, amit nézek.
Edzés előtt általában semmi tanulás-félével nem próbálkozom, úgyis csak éjszaka fog az agyam, vagy még akkor sem. Meg amúgy is, persze nem szép dolog kihasználni másokat, de lemásolom Kingáról. Úgyis odaadja, mert be akar vágódni, úgyhogy éppen jól is jön.
Csak úgy pofavizitre beszélgettem pár osztálytársammal, mintha érdekelnének, de hamar találtam valami indokot, hogy ne kelljen folytatnom az eszmecserét, így abbahagytam a Facebookozást, és azon tűnődtem, hogy melyik filmről is írjak anyunak. Hetente kellett leadnia a filmajánlót, az előző heti A Wall street farkasa sokaknak tetszett, néztem a visszajelzéseket a neten, ezen a héten azonban holnapra kellett valami kézzelfogható anyag, amit anyu legalább meg tud szerkeszteni. Végül úgy döntöttem, a Csajok Bosszújáról írok, úgyis friss élménynek számított.
Hamar összehoztam, megvolt róla a véleményem, majd felkaptam az edzőtáskámat, és elindultam edzésre.