Sziasztok,
Ismét megérkeztem, hogy mindenkinek az agyára menjek. :D Jujjci (oké, hülye vagyok) képzeljétek, vasárnap megyek a reptérre, csekkolok egy orosz repcsit. :) Annyira várom már, meg fogok őrülni. :D
Jó olvasást a részhez, kérlek titeket, kommenteljetek, mondjátok el a véleményeteket! :)
.jpg)
Hétfő reggel nekem suliba kellett mennem, és mivel Alíz busza csak tízkor ment, vittem őt is magammal. Reggel együtt reggeliztünk, Skypeolás közben (Kiki és Kisalíz konferenciahívásban) pedig kitöltöttük a Streetball fesztivál jelentkezési lapját. Ebben volt egy kis gond, mert általános iskolás kategóriában nem volt vegyes, meg oda nem is mehettünk volna, mert Kikivel mi ketten már gimisek vagyunk. Így végül két hetedikessel jelentkeztünk a gimnázium kategóriába. A két Alízt nem zavarta, tudták ők hogy nem lesz baj. Két NB1-es játékost nem győzik le csak azért, mert magasak, meg idősebbek.
Ismét megérkeztem, hogy mindenkinek az agyára menjek. :D Jujjci (oké, hülye vagyok) képzeljétek, vasárnap megyek a reptérre, csekkolok egy orosz repcsit. :) Annyira várom már, meg fogok őrülni. :D
Jó olvasást a részhez, kérlek titeket, kommenteljetek, mondjátok el a véleményeteket! :)
Hétfő reggel nekem suliba kellett mennem, és mivel Alíz busza csak tízkor ment, vittem őt is magammal. Reggel együtt reggeliztünk, Skypeolás közben (Kiki és Kisalíz konferenciahívásban) pedig kitöltöttük a Streetball fesztivál jelentkezési lapját. Ebben volt egy kis gond, mert általános iskolás kategóriában nem volt vegyes, meg oda nem is mehettünk volna, mert Kikivel mi ketten már gimisek vagyunk. Így végül két hetedikessel jelentkeztünk a gimnázium kategóriába. A két Alízt nem zavarta, tudták ők hogy nem lesz baj. Két NB1-es játékost nem győzik le csak azért, mert magasak, meg idősebbek.
Az úton végig baromkodtunk, Alíz belökött az árokba - kemény gyerek - én is megpróbáltam őt, de megfogta a kezem, így mid a ketten zuhantunk egyet, szerencsére talpra. Hihetetlen érzés volt újra vele menni suliba, a régi időkre emlékeztetett. Ugyanúgy beszélgettünk, mint akkor: sportról, csapatról, a tegnapi meccsről. Tudtam, hogy nála jobb lánybarátot soha sem találok magamnak. Már csak a korom miatt se: ilyenkor már minden lány azt hiszi, ha elhívom beszélgetni, rögtön járni akarok vele. Amikor mi ismerkedtünk meg (Alíz öt én hét voltam), még nem volt ilyen gond.
A buszmegállónál Kisalíz is csatlakozott, a suli előtt pedig Kiki, Laci és Barna vártak minket. A két Alízt nem zavartatta, hogy egy sokfős fiúcsapatban csak ők voltak lányok. Kisalíz éppen Barnával beszélgetett, Alíz velem meg Lacival ökörködött, Kiki pedig azzal szórakozott, hogy rendszeresen fejbedob valakit labdával. A hátunk mögött összesúgtak az emberek. Tudtam, hogy felismerték Alízt. Erre ő is rájött, néhol zavartan tekintett körbe, de valaki mindig lefoglalta, így annyira nem zavarta. Persze sokat változott az évek folyamán, de mindig volt róla egy aktuális fotó, amin nyomon lehetett követni a változásokat.
És itt következett az első probléma. Mivel az első órán, és a második óra felén valahol lennie kellett, így jött a dilemma, hogy menjen Alízzal, mert végtére is, az ő korosztálya, a régi osztálytársai, vagy velem és Kikivel, mert... Itt nem volt indok, így a két Alíz kiröhögött minket, és elindultak a hetedikesek terme felé. Hát, hoppon maradtunk.
A suliban egyébként tarolt a sztori, hogy Alíz itt van, hiszen a tanárok imádták, így minden alsóbb évesnek példálóztak vele, sokat emlegették, így nem halt ki az emléke, a diákok kicsit irigyek is voltak rá, hiszen jórészt tőlem hallották, hogy is van. Egyfolytában róla szóltak a hírek, vele volt tele a sajtó, legalábbis a Zalai Hírlap, mert az fix, hogy egy kis értesítés mindig volt róla. Főleg ha meccset nyertek.
Az osztályban persze rögtön rám akadtak, hogy ez az Alíz-e, az, akit mindig emlegetek... Igyekeztem lassan válaszolni minden kérdésre, nehogy belekavarodjak a jó előre eltervezett mondanivalómba. Mivel hamar ledaráltam és még volt idő csengetésig, leültem a padomba és egy mozimagazint kezdtem olvasgatni, mikor Petra lepattant mellém. Nem igazán tudtam mire vélni a viselkedését, mert ő nem az a barátkozós fajta, így felé fordultam, és vártam, hogy beszéljen.
- Hogyhogy itt van? - kérdezte mosolyogva - Miattad jött?
- Nem. Tegnap meccse volt, és nem engedték neki, hogy későn menjen haza, így itt maradt, és úgy döntött, nem unatkozik két órát, hanem bejön az első órára, és majd úgy indul innen.
- De ha te nem lennél, nem jött volna, nem? - inkább kijelentésnek szánta, mint kérdésnek, de nem haragudtam érte, örültem, hogy Petrát beszélni látom.
- Alíz miatt is jött volna. - vontam meg a vállam.
- Én még sosem találkoztam vele. Olyan városi legenda volt, mindenki beszélt róla, de még sosem láttam. Meglepett, hogy ilyen.
- Milyen?
- Hát, itthon érzi magát.
- Három évig ide járt, meg van, hogy vissza kell jönnie edzésekre.
- Nem látszik olyan nagymemőnek, mint ahogyan feltüntetik.
- Nézd, Alíz most U14-es csapatkapitány, jövőre, ha aláírja U16-os lesz. Egy hihetetlen profi játékos, nagyon jó fej csaj, de nem az a nagyzoló. Persze, nem is tökéletes, de nagyon bírom.
- Látom. Ő is téged.
- Azaz. - válaszoltam.
Petra ezek után nem tudta, mit mondjon, így inkább otthagyott a padomban a magazinnal, és visszatelepedett a saját helyére. Elővett egy könyvet, és olvasni kezdte. Nem John Green volt, hanem Cecelia Ahern. Életed Regénye. Ismertem. Alíz olvasta, és elmesélte. Klisésnek tartottam, ő szépnek, de aztán kezdtem rokonszenvezni az alapötlettel.
Első óránk mindjárt egy jó kis irodalom volt. Vagy lett volna. Ha Kovács nem lett volna elájulva attól, hogy újra láthatja Alízt.
- Komolyan, Dani, tudtam, hogy visszajár, mert edzése van, mindig olvastam róla a cikkeket, de sosem futottam össze vele. Sajnos csak pár szót sikerült váltanunk a folyosón...
- Csak a szünet végéig marad, utána jönnek érte, és viszik ki a buszra. Egy tegnapi meccs miatt van itt. - válaszoltam.
Kovács nem felejtett hamar, az órán többször visszakérdezett Alízra, de eltelt. Szünetben kivonultunk a kosárpályára, ahol Alíz középen megállt, és onnan bedobta. Hihetetlen belehabarodott a játékba, úgy dobálta a hárompontosokat, hogy a legtöbben csak néztek. Egy idő után a nyertesek mosolyával kiállt és leült a palánk alá Kisalízzal. A többi hetedikes irigykedve nézte a két lányt. Persze, a csapatunkban csak gimisek voltak, kivéve őket, akik ugye hetedikesek. Még a kicsik is odafordultak.
- Izé, nevezőzzünk! - kiáltotta valaki. A két lány felé fordultam, akik rögtön ugrottak, hogy oké, jönnek.
- Milyet játszunk, csapatosat? - kérdezte Kisalíz.
- Akkor szedjük szét az NBA-t. - közölte Laci röhögve. Kinga egy ideig a háttérben maradt, majd amikor azt kellett eldönteni, hogy Alíz az én, vagy Kiki csapatába menjen, előlépett.
- Majd én leszek Danival, és akkor nem lesz túlerő.
Megvontam a vállam, majd elröhögtem magam Alízon, aki két ujjal a két szemére bökött, majd az enyémre, jelezve, hogy "Leverlek".
- Mi kezdünk, nálatok van a fél ZTE. - szerezte meg a labdát Zoli.
- Mer' Dani nem oda jár. - fogta a fejét Kiki.
- Na, jó, adjátok. - lépett előre Alíz.
- De nem. - közölte Kinga.
- Észnél vagy, Kinga? Tudod, ki van nálatok. Alíz egyenesbe akárhonnan bedobja. Nem kell itt keménykedni. Dobjátok. - tartotta fel a kezét. Érdekes, hogy egy hetedikes csajnak a gimisek között milyen tekintélye van. Vagy, nincs. Mert Zoli mielőtt átpasszolta volna egyet rám nézett, mire bólintottam. Engedélyt kért. Szóval, kettőnk közül nekem van tekintélyem.
Alízé volt a kezdés. Nagy pályán játszottunk, Alíz Kingát mondta, rögtön bement neki. Valaki visszadobta neki, és ugyanígy csont nélkül lett, ezúttal az én nevemmel. Ez így folytatódott még pár pontig, míg egyszer elvétette. Kinga kiröhögte, de pechjére ő jött, aki még közelről sem tudta bedobni. Alíz halkan kacagott, úgy, hogy Kinga nem hallotta. Kisalízzal összepacsiztak, pedig másik csapatban játszottak, de ők már csak ilyen összetartóak.
Szünet végére Alízért is jöttek hogy elvigyék. Gyorsan megöleltem, aztán mennem kellett órára, úgyhogy elhúztam a folyosón. Mögöttem összesúgtak, amikor Alíz elkiáltotta magát:
- Azért a hétvégét ne felejtsd! - vigyorgott, tudtam, miért csinálja. Ki akart velem cseszni, hogy rólam pletykáljanak, neki meg úgyis édes mindegy, már nem ide jár. Kínosan elröhögtem magam, aztán tovább futottam a terem felé.
- Mi volt ez, tesó? - kérdezte Kiki.
- Már megint szívat. - közöltem.
- Nyilván csak szívat. - mondta azzal a tipikus "nem vágsz át" hangsúllyal.
- Ha hiszed, ha nem, szívat.
Miután ezt megbeszéltük leültem a helyemre. Nem ért be még mindenki a szünetről, így Petrával beszéltem pár mondatot az Escape Plan című filmről, mivel körülöttem senki sem látta, így felüdítő volt, hogy legalább Petra megnézte. Nem sokáig tartott az eszmecsere, ugyanis Kinga levágta magát közénk, és, át, úgy is maradt.
- Mióta kosarazol? - kérdezte. Nem volt semmi kompromittáló a kérdésben, de már a hangja kiakasztott.
- Öt éves voltam, amikor kezdtem. - mondtam, és reméltem, hogy leszáll a témáról. De nem. A meccsekről kérdezgetett, hogy mikor lesz legközelebb, hogy milyen szokott lenni... Igyekeztem normálisan válaszolni, de sanszos, hogy hallatszott a hangomon, hogy mennyire leszarom a csajt. Végül abban maradtunk, hogy a szombati meccsünkre eljön, és megnéz.
Miután végre békén hagyott pár percre, küldtem egy sms-t Alíznak.
Dani üzenete: Plusz fő szombaton.
Alíz üzenete: Ki?
Dani üzenete: Kinga.
Alíz üzenete: Meg a halál. Otthon maradok. Egy ekkora ribancot...
Dani üzenete: Nyugi, majd megunja.
És bejött a tanár. Ez egy normális osztályban azt jelenti, hogy kezdődik az óra, nálunk meg azt, hogy továbbra is szabadfoglalkozás van. Oké, Besenyei megelégelte úgy öt perc után, hogy nem hallgatunk el, így elordította magát, és kihívta Kikit felelni. Aki hülye a föcihez. Úgyhogy ez alapból egyesről indult.
- Ó, hogy mostanában csak engem találnak meg... - közölte halkan, mire felröhögtem.
Hazaérve szanáltam, hogy miből is kell házit írnom. Matekból nem, azt majd megkapom Kingától. A nyelvtant rendszeresen Petrától kérem el. A bioszt az újdonsült zseni, Kiki írja. Rajzra, tesire, etikára és technikára úgysem kell semmit sem csinálni, így végül arra jutottam, hogy ismét nem csinálok semmit.
Inkább úgy döntöttem, megnézek egy filmet. A Youtube-on rákerestem 2014 új filmjeinek előzeteseire, de a legtöbb még nem volt se moziban, se kalózfelvételen, úgyhogy inkább trailereket nézegettem, és felírtam a címüket, hogy ne felejtsem el, meg kell nézni mindet. Így az "összes film, amit láttam" listám mellé felkerült egy "Filmek 2014, amiket meg akarok nézni" is. Az előbbi egyébként hosszabb volt.
Imádtam a filmeket, mindegy, milyenről volt szó. Horror, kaland, pszicho-thriller, vagy akár romantikus. Igen, még azokat is megnéztem. Rendszerint Gáborral, aki szereti őket, mert buzi. Meg a magyar filmekkel is így vagyunk. Így, ha nagyon idegörlő egy film, akkor megy az sms Gábornak, mert ő is mazochista. Alízzal máshogy vagyunk, ő nem hülye, ha nem tetszik neki a film, otthagyja.
Twitteren persze meg is osztottam a listát, így elkezdődött az össznépi "Mondjunk egy filmet, amit Dani nem látott!" játék.
@kkornel: Psycho.
@horvatzelmirazte: Együtt néztük. Legyen, Az a bizonyos első év!
@gaborkiss: Velem nézte. Nem jó. Izé, Fűrész 7!
@kkornel: Még csak at van @gaborkiss.... :D
@gaborkiss: Azért mondom, mert ha még csak hat van, akkor a hetet nem láthatta. :D
@horvathzelmirazte: Nem jött össze, van hét. Írjátok be a filmezz.eu-ra, hogy Fűrész 3D. Az a hetedik, csak nem úgy írták ki. Van egy ötletem: Veronica Mars!
@bandani: Amelyikben magánnyomozó a csaj? Megvolt.
@kkornel: a csaj vagy a film?
@horvatzelmirazte: @kkornel, hülye vagy. :D Colombus Circle!
@bandani: Veled néztem @horvathzelmirazte. :P
@horvathzelmira: Top Gun-t látta, Airplane!-t is... Mi van még?
@kkornel: Te tényleg azt hiszed, hogy csak repülős filmek vannak? Legyen Rock of age!
@horvathzelmirazte: Velem nézte. Insidius!
@bandani: Láttam. Valami más? :D
@horvathzelmirazte: Álom.net!
@kkornel: Na Dani? :D :P
@gaborkiss: Azt nem ötösben néztük?
@horvatzelmirazte: Nem, az a Zimmer Feri volt. :D Neeem láttaaaa!! :D Nyeerteeeem! :DD Haha!!!
@bandani: Én nem lennék rá büszke, hogy láttam az Álom.net-et. :P
@horvathzelmirazte: Megnézetem veled. Meccs után megyek, és könyörtelen leszek. Kosaraznak benne am. :DDD
@kkornel: De fáj, ahogy kosaraznak benne.
@bandani: Te láttad? Áruló!
@horvathzelmirazte: Egy hét múlva már te is túl leszel rajta. :D
Szóval ezek merényletet terveznek ellenem. Nem, nekem nincs bajom azzal a filmmel, csak, izé... Kicsit... Na.
Úgyhogy legfeljebb elviszem Alízt moziba a meccs után, hogy elfelejtse mit akart tenni. Van az a mondás, hogy az "Elefánt nem felejt". Alíz se. Bizonyította már párszor.
És itt következett az első probléma. Mivel az első órán, és a második óra felén valahol lennie kellett, így jött a dilemma, hogy menjen Alízzal, mert végtére is, az ő korosztálya, a régi osztálytársai, vagy velem és Kikivel, mert... Itt nem volt indok, így a két Alíz kiröhögött minket, és elindultak a hetedikesek terme felé. Hát, hoppon maradtunk.
A suliban egyébként tarolt a sztori, hogy Alíz itt van, hiszen a tanárok imádták, így minden alsóbb évesnek példálóztak vele, sokat emlegették, így nem halt ki az emléke, a diákok kicsit irigyek is voltak rá, hiszen jórészt tőlem hallották, hogy is van. Egyfolytában róla szóltak a hírek, vele volt tele a sajtó, legalábbis a Zalai Hírlap, mert az fix, hogy egy kis értesítés mindig volt róla. Főleg ha meccset nyertek.
Az osztályban persze rögtön rám akadtak, hogy ez az Alíz-e, az, akit mindig emlegetek... Igyekeztem lassan válaszolni minden kérdésre, nehogy belekavarodjak a jó előre eltervezett mondanivalómba. Mivel hamar ledaráltam és még volt idő csengetésig, leültem a padomba és egy mozimagazint kezdtem olvasgatni, mikor Petra lepattant mellém. Nem igazán tudtam mire vélni a viselkedését, mert ő nem az a barátkozós fajta, így felé fordultam, és vártam, hogy beszéljen.
- Hogyhogy itt van? - kérdezte mosolyogva - Miattad jött?
- Nem. Tegnap meccse volt, és nem engedték neki, hogy későn menjen haza, így itt maradt, és úgy döntött, nem unatkozik két órát, hanem bejön az első órára, és majd úgy indul innen.
- De ha te nem lennél, nem jött volna, nem? - inkább kijelentésnek szánta, mint kérdésnek, de nem haragudtam érte, örültem, hogy Petrát beszélni látom.
- Alíz miatt is jött volna. - vontam meg a vállam.
- Én még sosem találkoztam vele. Olyan városi legenda volt, mindenki beszélt róla, de még sosem láttam. Meglepett, hogy ilyen.
- Milyen?
- Hát, itthon érzi magát.
- Három évig ide járt, meg van, hogy vissza kell jönnie edzésekre.
- Nem látszik olyan nagymemőnek, mint ahogyan feltüntetik.
- Nézd, Alíz most U14-es csapatkapitány, jövőre, ha aláírja U16-os lesz. Egy hihetetlen profi játékos, nagyon jó fej csaj, de nem az a nagyzoló. Persze, nem is tökéletes, de nagyon bírom.
- Látom. Ő is téged.
- Azaz. - válaszoltam.
Petra ezek után nem tudta, mit mondjon, így inkább otthagyott a padomban a magazinnal, és visszatelepedett a saját helyére. Elővett egy könyvet, és olvasni kezdte. Nem John Green volt, hanem Cecelia Ahern. Életed Regénye. Ismertem. Alíz olvasta, és elmesélte. Klisésnek tartottam, ő szépnek, de aztán kezdtem rokonszenvezni az alapötlettel.
Első óránk mindjárt egy jó kis irodalom volt. Vagy lett volna. Ha Kovács nem lett volna elájulva attól, hogy újra láthatja Alízt.
- Komolyan, Dani, tudtam, hogy visszajár, mert edzése van, mindig olvastam róla a cikkeket, de sosem futottam össze vele. Sajnos csak pár szót sikerült váltanunk a folyosón...
- Csak a szünet végéig marad, utána jönnek érte, és viszik ki a buszra. Egy tegnapi meccs miatt van itt. - válaszoltam.
Kovács nem felejtett hamar, az órán többször visszakérdezett Alízra, de eltelt. Szünetben kivonultunk a kosárpályára, ahol Alíz középen megállt, és onnan bedobta. Hihetetlen belehabarodott a játékba, úgy dobálta a hárompontosokat, hogy a legtöbben csak néztek. Egy idő után a nyertesek mosolyával kiállt és leült a palánk alá Kisalízzal. A többi hetedikes irigykedve nézte a két lányt. Persze, a csapatunkban csak gimisek voltak, kivéve őket, akik ugye hetedikesek. Még a kicsik is odafordultak.
- Izé, nevezőzzünk! - kiáltotta valaki. A két lány felé fordultam, akik rögtön ugrottak, hogy oké, jönnek.- Milyet játszunk, csapatosat? - kérdezte Kisalíz.
- Akkor szedjük szét az NBA-t. - közölte Laci röhögve. Kinga egy ideig a háttérben maradt, majd amikor azt kellett eldönteni, hogy Alíz az én, vagy Kiki csapatába menjen, előlépett.
- Majd én leszek Danival, és akkor nem lesz túlerő.
Megvontam a vállam, majd elröhögtem magam Alízon, aki két ujjal a két szemére bökött, majd az enyémre, jelezve, hogy "Leverlek".
- Mi kezdünk, nálatok van a fél ZTE. - szerezte meg a labdát Zoli.
- Mer' Dani nem oda jár. - fogta a fejét Kiki.
- Na, jó, adjátok. - lépett előre Alíz.
- De nem. - közölte Kinga.
- Észnél vagy, Kinga? Tudod, ki van nálatok. Alíz egyenesbe akárhonnan bedobja. Nem kell itt keménykedni. Dobjátok. - tartotta fel a kezét. Érdekes, hogy egy hetedikes csajnak a gimisek között milyen tekintélye van. Vagy, nincs. Mert Zoli mielőtt átpasszolta volna egyet rám nézett, mire bólintottam. Engedélyt kért. Szóval, kettőnk közül nekem van tekintélyem.
Alízé volt a kezdés. Nagy pályán játszottunk, Alíz Kingát mondta, rögtön bement neki. Valaki visszadobta neki, és ugyanígy csont nélkül lett, ezúttal az én nevemmel. Ez így folytatódott még pár pontig, míg egyszer elvétette. Kinga kiröhögte, de pechjére ő jött, aki még közelről sem tudta bedobni. Alíz halkan kacagott, úgy, hogy Kinga nem hallotta. Kisalízzal összepacsiztak, pedig másik csapatban játszottak, de ők már csak ilyen összetartóak.
Szünet végére Alízért is jöttek hogy elvigyék. Gyorsan megöleltem, aztán mennem kellett órára, úgyhogy elhúztam a folyosón. Mögöttem összesúgtak, amikor Alíz elkiáltotta magát:
- Azért a hétvégét ne felejtsd! - vigyorgott, tudtam, miért csinálja. Ki akart velem cseszni, hogy rólam pletykáljanak, neki meg úgyis édes mindegy, már nem ide jár. Kínosan elröhögtem magam, aztán tovább futottam a terem felé.
- Mi volt ez, tesó? - kérdezte Kiki.
- Már megint szívat. - közöltem.
- Nyilván csak szívat. - mondta azzal a tipikus "nem vágsz át" hangsúllyal.
- Ha hiszed, ha nem, szívat.
Miután ezt megbeszéltük leültem a helyemre. Nem ért be még mindenki a szünetről, így Petrával beszéltem pár mondatot az Escape Plan című filmről, mivel körülöttem senki sem látta, így felüdítő volt, hogy legalább Petra megnézte. Nem sokáig tartott az eszmecsere, ugyanis Kinga levágta magát közénk, és, át, úgy is maradt.
- Mióta kosarazol? - kérdezte. Nem volt semmi kompromittáló a kérdésben, de már a hangja kiakasztott.
- Öt éves voltam, amikor kezdtem. - mondtam, és reméltem, hogy leszáll a témáról. De nem. A meccsekről kérdezgetett, hogy mikor lesz legközelebb, hogy milyen szokott lenni... Igyekeztem normálisan válaszolni, de sanszos, hogy hallatszott a hangomon, hogy mennyire leszarom a csajt. Végül abban maradtunk, hogy a szombati meccsünkre eljön, és megnéz.
Miután végre békén hagyott pár percre, küldtem egy sms-t Alíznak.
Dani üzenete: Plusz fő szombaton.
Alíz üzenete: Ki?
Dani üzenete: Kinga.
Alíz üzenete: Meg a halál. Otthon maradok. Egy ekkora ribancot...
Dani üzenete: Nyugi, majd megunja.
És bejött a tanár. Ez egy normális osztályban azt jelenti, hogy kezdődik az óra, nálunk meg azt, hogy továbbra is szabadfoglalkozás van. Oké, Besenyei megelégelte úgy öt perc után, hogy nem hallgatunk el, így elordította magát, és kihívta Kikit felelni. Aki hülye a föcihez. Úgyhogy ez alapból egyesről indult.
- Ó, hogy mostanában csak engem találnak meg... - közölte halkan, mire felröhögtem.
Hazaérve szanáltam, hogy miből is kell házit írnom. Matekból nem, azt majd megkapom Kingától. A nyelvtant rendszeresen Petrától kérem el. A bioszt az újdonsült zseni, Kiki írja. Rajzra, tesire, etikára és technikára úgysem kell semmit sem csinálni, így végül arra jutottam, hogy ismét nem csinálok semmit.
Inkább úgy döntöttem, megnézek egy filmet. A Youtube-on rákerestem 2014 új filmjeinek előzeteseire, de a legtöbb még nem volt se moziban, se kalózfelvételen, úgyhogy inkább trailereket nézegettem, és felírtam a címüket, hogy ne felejtsem el, meg kell nézni mindet. Így az "összes film, amit láttam" listám mellé felkerült egy "Filmek 2014, amiket meg akarok nézni" is. Az előbbi egyébként hosszabb volt.
Imádtam a filmeket, mindegy, milyenről volt szó. Horror, kaland, pszicho-thriller, vagy akár romantikus. Igen, még azokat is megnéztem. Rendszerint Gáborral, aki szereti őket, mert buzi. Meg a magyar filmekkel is így vagyunk. Így, ha nagyon idegörlő egy film, akkor megy az sms Gábornak, mert ő is mazochista. Alízzal máshogy vagyunk, ő nem hülye, ha nem tetszik neki a film, otthagyja.
Twitteren persze meg is osztottam a listát, így elkezdődött az össznépi "Mondjunk egy filmet, amit Dani nem látott!" játék.
@kkornel: Psycho.
@horvatzelmirazte: Együtt néztük. Legyen, Az a bizonyos első év!
@gaborkiss: Velem nézte. Nem jó. Izé, Fűrész 7!
@kkornel: Még csak at van @gaborkiss.... :D
@gaborkiss: Azért mondom, mert ha még csak hat van, akkor a hetet nem láthatta. :D
@horvathzelmirazte: Nem jött össze, van hét. Írjátok be a filmezz.eu-ra, hogy Fűrész 3D. Az a hetedik, csak nem úgy írták ki. Van egy ötletem: Veronica Mars!
@bandani: Amelyikben magánnyomozó a csaj? Megvolt.
@kkornel: a csaj vagy a film?
@horvatzelmirazte: @kkornel, hülye vagy. :D Colombus Circle!
@bandani: Veled néztem @horvathzelmirazte. :P
@horvathzelmira: Top Gun-t látta, Airplane!-t is... Mi van még?
@kkornel: Te tényleg azt hiszed, hogy csak repülős filmek vannak? Legyen Rock of age!
@horvathzelmirazte: Velem nézte. Insidius!
@bandani: Láttam. Valami más? :D
@horvathzelmirazte: Álom.net!
@kkornel: Na Dani? :D :P
@gaborkiss: Azt nem ötösben néztük?
@horvatzelmirazte: Nem, az a Zimmer Feri volt. :D Neeem láttaaaa!! :D Nyeerteeeem! :DD Haha!!!
@bandani: Én nem lennék rá büszke, hogy láttam az Álom.net-et. :P
@horvathzelmirazte: Megnézetem veled. Meccs után megyek, és könyörtelen leszek. Kosaraznak benne am. :DDD
@kkornel: De fáj, ahogy kosaraznak benne.
@bandani: Te láttad? Áruló!
@horvathzelmirazte: Egy hét múlva már te is túl leszel rajta. :D
Szóval ezek merényletet terveznek ellenem. Nem, nekem nincs bajom azzal a filmmel, csak, izé... Kicsit... Na.
Úgyhogy legfeljebb elviszem Alízt moziba a meccs után, hogy elfelejtse mit akart tenni. Van az a mondás, hogy az "Elefánt nem felejt". Alíz se. Bizonyította már párszor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése